A Naprendszer bolygói (a Naptól távolodva): a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó.
A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a Naprendszerben. Szabad szemmel is könnyedén látható az éjszakai égbolton. A római hadistenről nevezték el, de gyakran hívják "vörös bolygónak" is színe miatt, amit a Mars felszínét meghatározó vas-oxid okoz. A Mars a harmadik legnagyobb kőzetbolygó, számos rendkívüli felszíni képződménnyel. Sok tulajdonsága hasonló a Földéhez: tengelyforgásának ideje, tengelyferdesége, éghajlati öveinek kialakulása, az évszakok váltakozása. Átlaghőmérséklete –25°C, légköre nagyon ritka: a felszíni légnyomás mindössze 0,75%-a a földinek. Johannes Keplernek sikerült először a Mars pályájának alakját meghatároznia 1609-ben Prágában. Kepler Tycho Brahe szabadszemes megfigyelési adatait használta, melyek korának legpontosabb égi pozícióadatai voltak (alig több, mint egy évtizeddel a távcső felfedezése előtt)
A Szaturnusz főleg a gyűrűrendszeréről ismert, amely az egyik leglátványosabb objektum a Naprendszerben. A gyűrűket először Galileo Galilei figyelte meg távcsövével 1610-ben, de nem tudta azonosítani őket. Azt írta, "a bolygó nincs egyedül, hanem három részből áll, amelyek majdnem érintik egymást és soha nem mozdulnak el egymáshoz képest". 1612-ben a gyűrűk síkja közvetlenül a Föld felé irányult és a gyűrűk látszólag eltűntek, majd 1613-ban újra megjelentek. 1655-ben Christiaan Huygens volt az első, aki felvetette, hogy a Szaturnuszt egy gyűrű veszi körbe. Egy, a Galileoénál fejlettebb távcsövet használva, Huygens megfigyelte a Szaturnuszt és azt írta: "a Szaturnuszt egy vékony, széles gyűrű veszi körbe, amely sehol nem érinti". 1675-ben Giovanni Domenico Cassini megállapította, hogy a Szaturnusz gyűrűjét valójában több kisebb gyűrű és a köztük lévő rések alkotják; a legnagyobb ilyen rést később Cassini-résnek nevezték el. A Szaturnusz a hatodik bolygó a Naptól számítva, a második legnagyobb a Naprendszerben a Jupiter után. Egyike annak az öt bolygónak, ami a Földről szabad szemmel is látható. A Szaturnusznak látványos, jégből és törmelékekből álló gyűrűrendszere van. A Szaturnusz lapított gömb alakú. Az egyenlítői és sarki átmérő majdnem 10%-kal különbözik, ami a nagy sebességű forgás eredménye. A Szaturnusz a Naprendszer egyetlen bolygója, melynek sűrűsége kisebb a víznél. A Szaturnusznak jelenleg 61 ismert és 3 meg nem erősített holdja van. A további holdak besorolása nehézkes. A pontos számukat nem lehet meghatározni, mert nézőpont kérdése, hogy mi számít valódi holdnak, vagy nem más, mint egy gyűrűhöz tartozó szikla vagy jégdarab. A Spitzer űrteleszkóp infravörös felvételei alapján 2009. október 6-án óriási, az eddig ismertek méretét messze meghaladó, porból és jégszemcsékből álló gyűrűt fedeztek fel a Szaturnusz körül. A gyűrű átmérője körülbelül 300-szorosa, vastagsága pedig mintegy 20-szorosa a bolygó átmérőjének.
A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, és messze a legnagyobb bolygó a Naprendszerben. Óriásbolygó, tömege két és félszerese az összes többi bolygó együttes tömegének. A többi óriásbolygóval (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) együtt gyakran Jupiter-típusú, vagy külső bolygóknak nevezik. Távcsővel először 1610-ben Galilei vizsgálta, aki felfedezte a Jupiter négy legnagyobb holdját, melyeket azóta felfedezőjük tiszteletére Galilei-féle holdaknak neveznek. A Jupiter főként hidrogénből áll, tömegének egynegyedét hélium teszi ki. Vastag és sűrű légkörének összetétele nagyon hasonlít a Napéhoz. Felhőtakarója világosabb és sötétebb sávokat alkot. Közöttük örvények figyelhetők meg. Legnagyobb légköri örvénye a Nagy Vörös Folt, egy óriási vihar, amit elsőként egy francia csillagász, Cassini figyelt meg 1665-ben.
A Vénusz a Naptól számított második bolygó. A legfényesebb égitestek közé tartozik, a Földről nézve csak a Nap és a Hold világít nála jobban az égen.Tömege, összetétele és mérete a Földéhez hasonló, emiatt sokszor nevezik bolygónk ikertestvérének,Légkörének összetétele eltér a Földétől, mivel 96%-át széndioxid alkotja, a maradék 4%-át pedig nitrogén, és víz teszi ki. Korai vizsgálatok során a 17. század elején Galilei fedezte fel, hogy a Vénusznak hasonló fázisai vannak, mint a Holdnak. Ez csak úgy lehetséges, hogy a Vénusz a Nap körül kering, vagyis a megfigyelés ellentmondott a Naprendszer geocentrikus modelljének. A Vénusz légkörét Johann Schröter fedezte fel 1790-ben. Jellegtelen, egybefüggő felhőtakarója miatt a 20. századig nagyon keveset tudtunk a Vénuszról, így évtizedekig nem lehetett tudni, mi van a felszínén. A felszínt 1990-94 között térképezte fel a Magellan űrszonda. Kiterjedt vulkanizmus nyomait mutatja és a légkörben megtalálható kén több szakértő véleménye szerint napjainkban is aktív vulkanikus folyamatokra utal.
A Merkúr a Naprendszernek a Naphoz legközelebb keringő, legkisebb bolygója. Átmérője a Földének 40%-át sem éri el, valamint tömege a Föld tömegének 5,5%-át teszi ki. Az első ismert megfigyeléseket egy asszír csillagász készítette i.e. 14. században, azonban a babilóniaiak már az i.e. 1. évezredben készítettek feljegyzéseket erről a bolygóról. A Merkúr első távcsöves megfigyelését Galilei végezte el a XVII. század elején. Bár ő vizsgálta a Vénusz fázisait, távcsöve nem volt elég erős ahhoz, hogy ezeket a jelenséget a Merkúron is megfigyelje. 1631-ben Pierre Gassendi figyelte meg először egy bolygó átvonulását a Nap előtt, s ez a Merkúrnak a Kepler által előre jelzett átvonulása volt. A bolygónál eddig csak egy űrszonda, az amerikai Mariner-10 járt, amely 1974-ben és 1975-ben háromszor közelítette meg a Merkúrt, és készített felvételeket krátereiről - akkor csak a felszín 45 százalékát sikerült lefényképezni.
Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója. Óriásbolygó, a harmadik legnagyobb átmérőjű és a negyedik legnagyobb tömegű. Az Uránusz felfedezését 1781. március 13-ától számítjuk, mert ekkor pillantotta meg először Sir William Herschel. Azóta tudjuk, hogy a bolygót előzőleg 1690 és 1771 között legalább hússzor regisztrálták, de mindannyiszor csillagnak vélték. Az elmozdulását pedig mérési hibának. Herschel eleinte nem volt tisztában vele, hogy a Naprendszer egy eddig ismeretlen bolygóját fedezte fel, először üstökösként azonosította az égitestet. Az Uránusz légköre nagyrészt hidrogénből (83%) és héliumból (15%) áll. Kevés metánt (2%) is tartalmaz, amely az atmoszféra felső részén elnyeli a vörös fényt, ami miatt a bolygó halvány kékeszöld színű. Az Uránusz tengelyhajlása 90°-nál is nagyobb, ezért legtöbbször az egyik pólus van a Nap irányában. A pólusokon melegebb van, mint az egyenlítőn, a több napenergia miatt. Jelenleg 27 ismert holdja van az Uránusznak. Legnagyobbak a bolygótól való távolság sorrendjében: Miranda (V), Ariel (I), Umbriel (II), Titánia (III) és Oberon (IV)
A legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, és az egyetlen, amely a kisbolygóövben helyezkedik el, így típusának egyedüli képviselője. Giuseppe Piazzi fedezte fel 1801. január 1-jén, részben Zách János Ferenc hozzájárulásával. Nevét Ceres után kapta, aki a növények ültetése, az aratás és az anyai szeretet istennője volt a római mitológiában. Felszíne vízjég és különböző hidratált ásványok, például karbonátok és agyagfélék keverékéből áll. Belseje egy kőzetmagra és egy jégből álló köpenyre oszlik, felszíne alatt folyékony vizet tartalmazó óceán rejtőzhet.
A Neptunusz a Naptól számítva a nyolcadik, legkülső bolygó a Naprendszerben. A negyedik legnagyobb átmérőjű, és a harmadik legnagyobb tömegű, de a legkisebb méretű óriásbolygó. Színe miatt Neptunusról, a tengerek római istenéről nevezték el. Az első ember, aki egyértelmű utalást tett egy Uránuszon túli bolygó létezésére, egy amatőr csillagász, Hussey tiszteletes, kenti rektor volt. 1834-ben írt erről G. B. Airy cambridge-i professzornak, aki 1835-től királyi csillagász lett. Airy azonban szkeptikus volt, és ebbe Hussey is belenyugodott. John Couch Adams tehetséges angol matematikus 1841-ben határozta el, hogy az Uránusz pályaháborgásait felhasználva kiszámítja egy lehetséges új bolygó koordinátáit. 1845-ben számításai eredményeit elküldte Airy királyi csillagásznak, de megfigyelés nem történt. A francia Urbain Le Verrier hasonló számításokat végzett. Adams és Le Verrier számításai egy fokon belül megegyeztek. De Le Verrier se járt jobban a francia csillagászokkal, ezért írt Johann Gallénak a berlini obszervatóriumba. Így a Neptunuszt az Uránusz mozgásából levezetett perturbációk alapján Galle fedezte fel 1846-ban. A Neptunusz légköre 80% hidrogénből és 19% héliumból áll, emellett tartalmaz még egy százaléknyi metánt. Ez utóbbi okozza a bolygó jellegzetes kék színét, mivel elnyeli a fényt a vörös és infravörös tartományban.
A Naprendszer kilencedik legkisebb bolygója és a második legnagyobb törpebolygó. A Föld holdjánál kisebb, magas hőmérsékleten összetömörült anyagokból álló, nitrogén–metán–szén-monoxid légkörű törpebolygó. A Pluto tömege csak egyötöde a Holdénak, valamint átmérője is kisebb. Felszínét fagyott nitrogén borítja, mely napközelben felenged és vékony légkört alkot. 1930. február 18-án Clyde Tombaugh azonosította először a Plutót a Lowell Obszervatóriumban, és gyorsan kikiáltották a Naprendszer kilencedik bolygójának, mely címét sokáig őrizte. Szakmai körökben azonban egyre inkább sorolták a bolygók helyett a Plutóhoz nagyon hasonló tulajdonságú és pályájú Kuiper-objektumok közé. 2006. augusztus 24-én a Nemzetközi Csillagászati Unió határozatban törpebolygóvá minősítette a Ceresszel együtt.
A Haumea a Kuiper-övben keringő törpebolygó, tömege a Pluto harmada. 2004. december 28-án az Amerikai Egyesült Államokban a Palomar Obszervatóriumban a Caltechnél dolgozó Mike Brown által vezetett kutatócsoport, és 2005-ben Spanyolországban a Sierra Nevada Obszervatóriumban egy J. L. Ortiz vezette csoport fedezte fel. Nevét Haumeáról, a gyermekszülés hawaii istennőjéről kapta. A Haumea kiterjedt bolygópályája miatt egyedülálló a Neptunuszon túli objektumok között. Bár alakját közvetlenül nem vizsgálták, a fénygörbéből ítélve formája ellipszoid alakú lehet, hosszabbik tengelye a rövidebbik kétszerese.Elképzelések szerint a Haumea egy óriási összeütközés eredménye, aminek megmaradt részei közül a Haumea lett a legnagyobb, s ennek során jöttek létre ma ismert holdjai és a közelében keringő Neptunuszon túli objektumok. Felületét főleg vízjég borítja.
A Makemake a Kuiper-övben található törpebolygó. Átmérője a Plutóénak 3/4-e, így a 2014-ben ismert törpebolygók közül a harmadik legnagyobb. A törpebolygónak nincsen ismert holdja. 30 K-es felszíni hőmérséklete különösen alacsony, így elképzelhető, hogy felszínét metán- és etánjég borítja. 2005. március 31-én fedezte fel Michael Brown és csapata. Előzetes, nem hivatalos neve „Easterbunny”, azaz „Húsvéti nyuszi” volt, mivel húsvét idején fedezték fel. Makemake mitológiai alak, a rapanuik, a Húsvét-sziget őslakosainak teremtője.
Az Eris a legnagyobb ismert törpebolygó és plutoida a Naprendszerben. Az Erist először 2005 januárjában találta meg egy, a Palomar Obszervatóriumban dolgozó csapat Mike Brown vezetésével. Az Erisnek egy holdja van, a Düsznomia. Mivel az Eris nagyobb, mint a Pluto, felfedezői és a NASA a Naprendszer tizedik bolygójának hívtákl. Nevét 2006. szeptember 13-án Erisz, a viszályt szító görög istennő után kapta.
We'd love to hear from you. Please send questions or feedback to the below email addresses.
Before contacting us, you may wish to visit our FAQs page which has lots of useful info on Tiki-Toki.
We can be contacted by email at: hello@tiki-toki.com.
You can also follow us on twitter at twitter.com/tiki_toki.
If you are having any problems with Tiki-Toki, please contact us as at: help@tiki-toki.com
Close